|
Újjáépül a református egyházközség lelkészlakása

A 946 négyszögöl területű lelkészlakás a református
templomtól északra, az iskola épülete mellett helyezkedett el. Egyszerű,
alacsony, régi épület volt. Öt szobával, két irodahelyiséggel és egy
1890-ben felvésett évszámmal, amely megannyi tévhittel ellentétben nem
az épület elkészülte idején, hanem első jelentősebb felújításakor került
fel a homlokzatra. A szóban forgó paplak száznegyvenhét évvel ezelőtt,
pontosan 1861. július 15-én épült fel a régi parókia helyén,
Torontálvásárhelyen. Legújabb felújítása ez év augusztus 23-án kezdődött
meg. A építő-, illetve a már javában folyó bontómunkálatok körüli
bonyodalmakról Lilinger György gondnok urat kérdeztük.
- Egyházközségünk lelkészlakása, amit most teljesen lebontunk,
valójában a falu legidősebb épülete. Alatta hajdanán pince volt, amiből
a vaskapui vízerőmű megépítése után, az ezt követő talajvízszint
megemelkedésének következményeként szinte soha sem fogyott ki a víz. A
régi mesterek aligha számoltak annak idején ilyen fordulattal, miként
azzal sem, mekkora jelentősége lesz majd egyszer a szigetelésnek. A
falak elnedvesedtek, és hiába meszeltük, pingáltuk, majd később
tapétáztuk a lakteret - újabban szinte minden második esztendőben -, nem
maradt meg tartósan rajtuk semmi, kivéve a salétromot. Hosszas tanakodás
és számítgatás után arra jutottunk, hogy olcsóbb lesz, ha a
végeláthatatlan újrafoltozások helyett lebontjuk és újjáépítjük az
épületet. Igaz, így több pénzt kell(ett) egyszerre előteremteni. Habár
még az év elején szerettünk volna belevágni ebbe munkába, csak az
esztendő közepén érkezett némi pénzsegély, amivel a szerződés értelmében
ez év végéig el kell számolnunk. Ebből vettük meg az építőanyagot, majd
lassan megindult a bontás is.
* Eltér-e majd az új épület a régi formájától?
- Mint említettem, a lelkészlakás 1861-ben épült, de nem lett állami
védelem alá helyezve, műemlékké nyilvánítva. Ennek ellenére sem a
külalakján, sem a tartófalak méretén nem tervezünk változtatni. Egyedül
a belső termek elosztása módosul, figyelembe véve a jelen kor
belsőépítészeti igényeit. A tervrajzba a leendő padláslakásokat is
beleszerkesztettük, de erről valójában túl korai még bármit is szólni.
Pillanatnyilag bontunk, mégpedig egészen az alapokig, amelyeket
építészmérnökök és technikusok sora vizsgált meg. Szerintük kár lenne
bántani a fundamentumot, csak szigetelő- és vashálóval bélelt réteget
kell ráhúzatnunk a mesterekkel, ami biztosítaná a teherbírást, és
megakadályozná a repedezést. Természetesen szeretnénk minél többet
elvégezni az idén, de a jelenlegi helyzetben a pénzünk csak arra
elegendő, hogy felrakjuk a falakat, és tetőt tegyünk föléjük. Az
ablakok, ajtók beépítése, illetve a víz és a villanyáram bekötése már a
jövő évi költségvetésünket terheli.
* Ilyenkor a legkisebb anyagi támogatás és fizikai segítség is
nagyon jól jön...
- Sajnos, ígéretekből ezúttal is több jutott, mint tényleges
segítségből. Jelentős pénzösszeget kaptunk a németországi Gustav Adolf
Werk egyházi segélyszervezettől és a Budapest - Svábhegyi Református
Missziós Egyházközség testvérgyülekezetünktől. Ezenkívül a tartományból
is csurrant-csöppent valami, egy meghirdetett pályázatuk révén
hétszázezer dináron osztoztunk a zombori egyházközséggel. Ez utóbbiból
vásároltuk meg a falazáshoz szükséges blokktéglákat, s ha ,,tapasztunk''
még hozzá a hívek által befizetett egyházfenntartási járulékból, akkor
már homokra is futja meg sóderra.
* Ezekről a munkálatokról kevesebbet tud(ott) a közvélemény, mint az
1838-ban megépített templom tetőszerkezetének, illetve a templom
1871-ből származó mechanikus orgonájának kilátásba helyezett
felújításáról...
- Ezeknek a munkálatoknak a megkezdésére még mindig várunk...
* Térjünk hát vissza a pillanatnyilag sűrű porfelhőbe burkolt
parókia sorsához. Kiknek szavaztak bizalmat a munkálatok elvégzéséhez?
- Nyílt titok, hogy a bontást is és az építést is
,,fájdalommentesebb'' volna önkéntes munkával elvégeztetni. A munkálatok
megkezdése óta több idősebb nyugdíjas kőműves, kisebb helybeli
vállalkozó felajánlotta segítségét néhány napra, amit ezúton is
szeretnénk megköszönni nekik. A parkettát, a falat burkoló deszkákat, és
a még használható asztalosanyagot például közös erővel szedtük fel.
Egyébként a presbitériumi gyűlésen megoldásként az a lehetőség is
felvetődött, hogy mi, egyháztagok akár a bontás komplett lebonyolítását
is magunkra vállalhatnák. Szerencsére hosszú tárgyalások után találtunk
bontómestereket, akik elvállalták, hogy az épületből kirostált
gerendákért, téglákért cserébe nemcsak eltakarítják a romhalmazt, hanem
mindnyájunkat jutányosan megmentenek ettől az embertelen munkától.
Mihelyt eltakarítjuk a romokat, betonozunk... kezdődhet az építés.
Bizony, rengeteg a munka, s talán jut majd elegendő pénz és ember is az
elvégzéséhez.
Martinek I. |