Újjáépül a református egyházközség lelkészlakása

   A 946 négyszögöl területű lelkészlakás a református templomtól északra, az iskola épülete mellett helyezkedett el. Egyszerű, alacsony, régi épület volt. Öt szobával, két irodahelyiséggel és egy 1890-ben felvésett évszámmal, amely megannyi tévhittel ellentétben nem az épület elkészülte idején, hanem első jelentősebb felújításakor került fel a homlokzatra. A szóban forgó paplak száznegyvenhét évvel ezelőtt, pontosan 1861. július 15-én épült fel a régi parókia helyén, Torontálvásárhelyen. Legújabb felújítása ez év augusztus 23-án kezdődött meg. A építő-, illetve a már javában folyó bontómunkálatok körüli bonyodalmakról Lilinger György gondnok urat kérdeztük.
    - Egyházközségünk lelkészlakása, amit most teljesen lebontunk, valójában a falu legidősebb épülete. Alatta hajdanán pince volt, amiből a vaskapui vízerőmű megépítése után, az ezt követő talajvízszint megemelkedésének következményeként szinte soha sem fogyott ki a víz. A régi mesterek aligha számoltak annak idején ilyen fordulattal, miként azzal sem, mekkora jelentősége lesz majd egyszer a szigetelésnek. A falak elnedvesedtek, és hiába meszeltük, pingáltuk, majd később tapétáztuk a lakteret - újabban szinte minden második esztendőben -, nem maradt meg tartósan rajtuk semmi, kivéve a salétromot. Hosszas tanakodás és számítgatás után arra jutottunk, hogy olcsóbb lesz, ha a végeláthatatlan újrafoltozások helyett lebontjuk és újjáépítjük az épületet. Igaz, így több pénzt kell(ett) egyszerre előteremteni. Habár még az év elején szerettünk volna belevágni ebbe munkába, csak az esztendő közepén érkezett némi pénzsegély, amivel a szerződés értelmében ez év végéig el kell számolnunk. Ebből vettük meg az építőanyagot, majd lassan megindult a bontás is.
    * Eltér-e majd az új épület a régi formájától?
    - Mint említettem, a lelkészlakás 1861-ben épült, de nem lett állami védelem alá helyezve, műemlékké nyilvánítva. Ennek ellenére sem a külalakján, sem a tartófalak méretén nem tervezünk változtatni. Egyedül a belső termek elosztása módosul, figyelembe véve a jelen kor belsőépítészeti igényeit. A tervrajzba a leendő padláslakásokat is beleszerkesztettük, de erről valójában túl korai még bármit is szólni. Pillanatnyilag bontunk, mégpedig egészen az alapokig, amelyeket építészmérnökök és technikusok sora vizsgált meg. Szerintük kár lenne bántani a fundamentumot, csak szigetelő- és vashálóval bélelt réteget kell ráhúzatnunk a mesterekkel, ami biztosítaná a teherbírást, és megakadályozná a repedezést. Természetesen szeretnénk minél többet elvégezni az idén, de a jelenlegi helyzetben a pénzünk csak arra elegendő, hogy felrakjuk a falakat, és tetőt tegyünk föléjük. Az ablakok, ajtók beépítése, illetve a víz és a villanyáram bekötése már a jövő évi költségvetésünket terheli.
    * Ilyenkor a legkisebb anyagi támogatás és fizikai segítség is nagyon jól jön...
    - Sajnos, ígéretekből ezúttal is több jutott, mint tényleges segítségből. Jelentős pénzösszeget kaptunk a németországi Gustav Adolf Werk egyházi segélyszervezettől és a Budapest - Svábhegyi Református Missziós Egyházközség testvérgyülekezetünktől. Ezenkívül a tartományból is csurrant-csöppent valami, egy meghirdetett pályázatuk révén hétszázezer dináron osztoztunk a zombori egyházközséggel. Ez utóbbiból vásároltuk meg a falazáshoz szükséges blokktéglákat, s ha ,,tapasztunk'' még hozzá a hívek által befizetett egyházfenntartási járulékból, akkor már homokra is futja meg sóderra.
    * Ezekről a munkálatokról kevesebbet tud(ott) a közvélemény, mint az 1838-ban megépített templom tetőszerkezetének, illetve a templom 1871-ből származó mechanikus orgonájának kilátásba helyezett felújításáról...
    - Ezeknek a munkálatoknak a megkezdésére még mindig várunk...
    * Térjünk hát vissza a pillanatnyilag sűrű porfelhőbe burkolt parókia sorsához. Kiknek szavaztak bizalmat a munkálatok elvégzéséhez?
    - Nyílt titok, hogy a bontást is és az építést is ,,fájdalommentesebb'' volna önkéntes munkával elvégeztetni. A munkálatok megkezdése óta több idősebb nyugdíjas kőműves, kisebb helybeli vállalkozó felajánlotta segítségét néhány napra, amit ezúton is szeretnénk megköszönni nekik. A parkettát, a falat burkoló deszkákat, és a még használható asztalosanyagot például közös erővel szedtük fel. Egyébként a presbitériumi gyűlésen megoldásként az a lehetőség is felvetődött, hogy mi, egyháztagok akár a bontás komplett lebonyolítását is magunkra vállalhatnák. Szerencsére hosszú tárgyalások után találtunk bontómestereket, akik elvállalták, hogy az épületből kirostált gerendákért, téglákért cserébe nemcsak eltakarítják a romhalmazt, hanem mindnyájunkat jutányosan megmentenek ettől az embertelen munkától. Mihelyt eltakarítjuk a romokat, betonozunk... kezdődhet az építés. Bizony, rengeteg a munka, s talán jut majd elegendő pénz és ember is az elvégzéséhez.
Martinek I.