Karneváli hangulatban

Messze vagyunk ugyan Riótól, de Széchenyi Jolán nyugalmazott, ettől függetlenül örökmozgó pedagógusnak és segítőtársainak köszönhetően Torontálvásárhelyen sem ismeretlen a mosollyal, derűvel, élénk hangulattal és szép szavakkal koronázott jelmezes, táncos népünnepély, a karnevál. Az idén tizennyolcadik alkalommal nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt, és a lajstrom szerint mintegy négyszáz jelmezbe öltözött kisgyermek indult sétára az iskola előtti térről az árnyas Vásártérig. A karon ülő csöppségeknek és kísérőiknek a cserépaljai Zlatko Kendereški, Zoran Tudić és Petar Lupolov fiákere is rendelkezésére állt, illetve Lebec István gumikerekű speditőrfogata, valamint az ugyancsak ,,hazai” Csende László elektromos kisvonata. Az üdítőkről a Siltic üzem gondoskodott, a szendvicskészítést a Pipacs Nőegylet és az MMMK asszonyai vállalták. A legfiatalabb versenyzők, a vidékről érkezettek, valamint a legötletesebb jelmezek viselői ajándékot kaptak. A meglepetéstortákat Andja Ivanov, Lela Iloski, Salánki Sárika, Nagy Zsuzsa, Búza Gordana, Csanki Verica, Búza Angéla, Huszár Erzsébet, Lázár Vesna és Rácz Zorica készítették, miközben a hangulatkeltésre a pancsovai Jovan Bandur zeneiskola rézfúvós növendékei vállalkoztak Boris Matejević karnagy vezényletével. Végezetül egy-egy táncprodukcióval az antalfalvi Mladá Pokoljenja, a cserépaljai Sava Žebeljan és a zentai Stevan Sremac Általános Iskola alsósai igyekeztek enyhíteni a kelleténél ,,kissé jobban” elnyújtott eredményhirdetés izgalmán.
    A felnőttek a pörköltfőző versenyen próbáltak bizonyítani a vásártéri vén eperfák alatt. Az immár nyolcadik alkalommal megrendezett Gulašijadára hivatalosan negyvenkilenc versenypáros nevezett be Torontálvásárhely határain kívülről is. Szerbia több helységéből a motorosok, Sóshalomról (a testvérvárosi Hódmezővásárhely pusztájáról) pedig a tekecsapat mesterszakácsai érkeztek. A bogrács, a fakanál és a kötény mellett jókedvet, öt kilogramm marhahúst, hagymát és fűszert, vagyis a tábori boszorkánykonyha nélkülözhetetlen ördöngösségét hozták magukkal. A többi ,,kellék”-ről való gondoskodás a két, egymással párhuzamosan zajló rendezvény házigazdáinak - a Magyar Művelődési és Művészeti Központ, a József Attila Művelődési Otthon és a helyi közösség - a hatáskörébe tartozott. Mivel a tömegesség, a hangulat és a szép idő is adva volt, az esemény a kora esti órákban lezúduló zápor ellenére is sikeresnek bizonyult.
Martinek I.